Nahát, újhónapot írunk. Fordult a naptár. Több mint 3 hete vagyok itt :) Mostanra mondhatni kezdem megszokni a „falusi életet”. Lassan megszokom, hogy a bolt 15 km-re van. Hogy minden csak autóval megközelíthető. Szépen lassan a körülményeket is elfogadom és megértem. Lassan azt is megszokom, hogy bármerre nézek szőlőtőkék vannak. Mondjuk ezt igazán nem volt nehéz. :D
Szóval a csütörtök…. Na igen, reggel 7-re kellett mennünk dolgozni. Ez is egy hosszú napnak ígérkezett. De ma csináltam valami olyat, amit eddig még nem. Élesztős beoltást. Ez indítja meg a szőlőlé (must) erjedését. Vagyis a cukorból alkoholt kell csiholnunk. Franciaországban a bor édességét a sűrűség határozza meg nem pedig a maradék cukor mennyiség. Ezt még a mai napig szokom, ez megy a legnehezebben, mert ugye Magyarországon ez egészen másképp van. Éppen ezért mindennap meg kell mérni a mustok hőfokát és sűrűségét. Ez például számomra egy egészen új folyamat volt. Illetve maga a beoltás is. Ehhez fogtunk egy nagy ládát, tettünk bele mustot és melegvizet, míg az elegy 35-40 fokos nem lett. Ez a hőkiegyenlítődés miatt fontos, mert ha egyből az 5 fokos mustba dobáljuk szegény élesztőt valószínűleg megfagy azon nyomban. Még akkor is ha egyébként szárított. Ehhez persze folyamatosan merjük a hőfokot, majd 20 percig nem piszkáljuk szegély élesztőt, hagyjuk, hogy éledjen. (mekkora poén :D ) Esküszöm ez időszak alatt a feldolgozóban kenyér illat van. De komolyan. Mint egy jóféle pékség. A 20 perc lejárta után megpróbáljuk musttal 15 fok körülivé hűteni az egyveleget majd vissza szivattyúzzuk a tartályba. Ezzel elérve azt, hogy az erjedés széééépen lassan meginduljon. Bevallom régen picit azt hitte, hogy csak beledobunk egy kocka sütőélesztő szerű kockát és tádá…kész is!! Hát nem, 3 év kellett az egyetemen, hogy felfogjam, hogy hát ez nem így megy! 😊
Végtérre is klassz a folyamat amely során egy kis kövér szőlőfürtből finom nedű lesz. Néha azt hiszem, hogy egy egész csoda megy végbe a szemem láttára. Például, amikor a „koszos” kovaföldes mustból csodaszép színű szőlőlé lesz. Na ez a varázslat. Roxfort ehhez képest lópikula :D
Szeretek koszos lenni, szeretem, hogy azt csinálom, amiért tanultam és évekig küzdöttem. Valahogy nem tűnik 12 órának a 12 óra munka sem. Még akkor sem, ha fizikailag nagyon kimerítő. Ez egy döntés kérdése volt. És büszke vagyok a döntésemre. 😊