Elkezdődött végre a szüret. 😊 Bár az igaz, hogy egyenlőre csak ott szüreteltünk, ahol a kombájn nem tudott. De azért izgalmas volt, mert felmehettünk a kombájn tetejére, így a kilátás így gyönyörű volt, és az élmény is egyedülálló. Elsőként a fehér fajtákat szüreteltük le, Granache Blanc volt ez a fajta jelenleg. A szüret nagyjából 11-ig tartott. Ezt követően visszamentünk a feldolgozóba, hogy a szőlőt feldolgozzuk és betegyük a tartályba. A fogadó garatba öntöttük a leszüretelt szőlőt. Majd a fogadóból, a zúzó-bogyózóba öntöttük, ahonnan egy vastag csövű pumpával közvetlenül a présbe szivattyúztuk. Itt egy körülbelül 1,5 órát töltött a szőlő. A mustot pedig egy 5 fokra hűtött tartályba szivattyúztuk. Fontos volt, hogy a szőlő és a must végig csöveken mozog, hogy lehetőleg ne érje oxigén a feldolgozni kívánt mustot. Az 5 fokos tartályra pedig azért volt szükség, hogy ne induljon be az erjedés, még véletlenül sem. Amíg a préselés program futott, addig mi elmentünk ebédelni. Laurent-éknél ettük az ebédet, egy tradícionális francia zöldséglevest ettünk, amiben körülbelül 30 féle zöldség van. Ezt ettem az első nap is, erről már meséltem egy korábbi bejegyzésben. Az ebédhez stílusosan egy vakkóstoló dukált. Egy ukrán bort kóstoltunk, a szőlőfajta Rakatsieli. A muskotályos szőlőfajták családjába tartozik, amiről az illata is árulkodik egyébként, az íze egyébként pedig teljesen olyan mint egy rajnai rizling. Magas savak, telt korty, hosszú lecsengés, mineralitás. Teljesen vall rá minden rajnais vonás.
Az ebédet követően, visszamentünk a feldolgozóba, hogy elmossuk a feldolgozás során használt eszközöket. Így körülbelül 1-2 órát még dolgoztunk a feldolgozóban. 6-fél 7 körül érkeztünk meg a szállásra, ahol egyből a zuhanyzó felé vettük az irányt. A zuhanyzás után pedig főztünk egy finom vacsit, ami után egy kellemes beszélgetés és rengeteg nevetés várt ránk. Nagyon sokat nevettünk. Este 10-11 körül pedig ideje volt nyugovóra térni, mert másnap 7-től kezdődött a szüret.