Amikor elhagytam Magyarországot rengeteg jókívánságot kaptam és még több irigykedő üzenetet. A helyzet azonban az, hogy irigykedni mindig könnyű, de tudván, hogy mennyi munka van sikerek mögött nem annyira egyszerű ez sokszor.
Ha az ember új országba, vagy esetleg földrészre költözik az elég sok rizikóval jár.
Nekem jelenleg lassan 2 hete nem sikerül egy szerencsétlen bankszámlát nyitnom, és amíg ez nincs addig nincs adószámom sem, és fizetésem sem értelemszerűen. Az országba érkező rengeteg idénymunkás miatt sajnos a bankok leterheltek és figyelembe véve, hogy naponta csak 4-5 órát dolgoznak a bankfiókok így nem túl széles a lehetőségek palettája. Szóval a lehető összes lehetőséget megpróbáltam és minden bankot nagyjából. Ha minden jól megy, akkor pár nap és lesz bankszámlám :)
Ahogy említettem a közlekedés ellentétes oldalon történik. Ez még okés lenne, hiszen Angol gyarmat volt. Az azonban nagyon furcsa, hogy a villany fordítva kapcsolódik, a zárak fordítva záródnak. Az üdítől és a sörök 600 ml-es kiszerelésben kerülnek a polcokra. Ugyanakkor az egy liter tej/olaj az egy liter, nem pedig 9 dl. A fizetőeszköz új-zélandi dollár, ami a forinthoz viszonyítva 225 forint körüli összeget ér.
Sokaktól hallottam otthon, hogy az élet külföldön mindig jobb. (Különösen a bűvös nyugatra értendően) Bár jelenleg nem nyugaton vagyok, de azthiszem kijelenthetjük, hogy: SEHOL SINCS KOLBÁSZBÓL A KERÍTÉS. Mindenhol vannak nehézségek és megsúgom, hogy dolgozni itt is épp úgy kell. Adó itt is van, az árak itt is felfelé mennek. Egy valami azonban érezhetően különbözik és nem csak Magyarországtól, hanem egész Európától. (és ezt csak és kizárólag Kanadában éreztem még) A közbiztonság és az emberek felfogása.
Otthon vannak olyan helyek, ahol fényes nappal is rizikós sétálni. Itt azonban éjszaka is bátran lehet egyedül sétálgatni, sőt az atók de még a lakások sincsenek zárva. Ez a biztonság, sosem tűnik el semmi. Az emberek pozitív életszemlélettel vannak maguk és embertársaik iránt. Idegen emberek egymásra mosolyognak az utcán. Minden beszélgetés a "Hogy vagy?" kérdéssel indul és a válaszra is kíváncsiak! Nem csupán formalitás a kérdés, hanem tényleg törődnek egymással. A bevándorlókat pedig segítik. (leszámítva a bankot :D )
Szó ami szó, nagyon örülök, hogy megléptem ezt az utat. Bár hosszú még az út, de jó alapokra építek és ami a legfontosabb végig tudatosan hoztam döntéseket a karrieremet illetően. Ezt próbálom a jövőben is szem előtt tartani!