Egy viszonylag hosszabb idő kihagyása után, újabb posztnak érkezett el az ideje. Augusztus 15.-én- azaz tegnap- 12:35-kor landolt a gépem Marseille kicsiny repterén. Ez előtt pedig még sok-sok dolog történt, amit mindenképp szeretnék elmesélni.
Augusztus 15.-e reggel csörgött az ébresztő, miszerint ideje felkelni és megváltani a nagyvilágot. 5:30-kor indultunk a reptérre, még egy gyors utolsó check-re volt idő. 6:00-kor pedig begurultunk a reptér parkolójába. Egyre kevésbé izgultam, inkább már túl akartam lenni a repülés részén, mert sajnos rólam köztudott, hogy rettenetesen utálok repkedni. De sajnos egyenlőre nincs gyorsabb megoldás az országok közötti gyors utazást illetően.
A terminálon kígyózó sor eléggé megrémisztett, hogy márpedig itt sosem kerülök sorra és sosem fogom tudni feladni a 20 kg-os bőröndöm. Szerencsére kisvártatva kiderült, hogy szerencsére ez nem az én sorom :) Így szinte szabaddá vált az út előttem, hogy egy lépéssel közelebb kerüljek az álmaimhoz.
A nagybőrönd feladása után az utasbiztonsághoz érkeztem, talán itt jött a legnehezebb rész. El kellett köszönjek azoktól, akik nélkül nem jutottam volna el idáig. Rövid, de annál fájdalmasabb búcsúzás után végül a könnyeim törölgetve átsétáltam azon a bűvös fém kapun, melynek átlépésekor mindig valami egészen furcsa érzés kerít hatalmába. Mintha az egy másik dimenzió lenne. Átsétáltam a vámmentes bolton és közben még mindig a könnyeim törölgettem. A szeretteim miatt, akiket hátra hagytam és a kishitűségem miatt, ami miatt alig akartam elhinni, hogy tényleg sikerült, hogy pár óra választ el attól, hogy az álmaimat élhessem.
Ahogy a terminálon olvasni kezdtem egy számomra izgalmas könyvet az idő csak úgy tova röppent. 9 órakkor már csak arra lettem figyelmes, hogy a kapu nyitva és battoyhatok a gépemhez. így vettem egy mélylevegőt és elindultam egy más világ felé.
A gép 25 perces késéssel tudott csak a meseszép felhők fölé emelkedni, mert arepülő teljes foglaltsága miatt nem tudták elpakolni a szükséges bőröndöket a tetőtartóba. Ezzel rengeteg idő ment el. Az út maga igazából nem volt semmi extra, hiszen tudtam a fedélzeten filmet nézni.
Landolás után kb 30 perccel érkezett értem a gyakorlat vezetőm, Laurent. Az Ő borászatában fogom tölteni a következő 2,5 hónapot. Kocsival érkeztünk a jelenlegi szállásomra. Amitől őszintén nem voltam igazán elragadtatva. De ez most nem is ide tartozik. A cuccok kipakolása után elmentünk Laurent-ékhoz harapni valami aprócska kis ebédet. Ebéd után volt még egy kevés teendőnk, cuccok összeszedése, lakás rendbetétele, csak olyasmi, ami ilyenkor teljesen normális. Laurent bemutatott a családjának, akik végtelen kedvesek és vendégszeretők. Csak egy probléma van velük: nem beszélünk közös nyelvet. Ők a franciát, én az angolt. Így komoly problémát jelentett, hogy megértsük egymást. Ettől független nagyon fantasztikusan éreztem magam a társaságukban. Ők pedig meghívtak este vacsorázni, egy olyan vacsorára, amelyet Laurent családja készített és tradícionális francia fogásokból állt a menü. Az előétel egy tipikus francia leves volt. Valami zöldségleves szerűség. Nagyjából kb 30 féle zöldség található meg benne. (pari, bab, cukkini, újhagyma) Nagyon ízletes fogás volt és az még külön nagyon tetszett, hogy fokhagymás bazsalikomos olajjal bolondítják meg, (mediterrán vidék) aztán tesznek rá némi sajtkeveréket. Így fogyasztják. Bár az ember a nagy nyári melegben aligha vágyik forró levesre én mégis minden cseppjét élveztem.
A második fogás az frissen grillezett hal vagy sertéshús. S bár én a halat választottam, hiszen Magyarországon nem igazán tudok olyan halat fogyasztani, amely sosem volt fagyasztva. Itt viszont eredeti, friss lazacot tudtam fogyasztani. Mondanom sem kell, hogy fantasztikusan friss volt. Köretnek némi bagettet majszoltunk, ami bevallom nagyon franciásan hat.
A desszert pedig pavlova volt. Az idő ekkorra már a 10-et is elhagyta és elég fáradt is voltam, a 4:30-as kelésnek köszönhetően. Így a desszertet már tényleg csak kóstolni bírtam.
A vacsora alatt 2 féle bort volt lehetőségem megkóstolni, az egyik egy cuvée a másik pedig egy 2021-es Beaujolais volt. Az este további része beszélgetéssel telt a család részéről, számomra pedig azzal, hogy hallgattam a „francia nyelvleckét”. Este 11 körül értem vissza a szállásra. Ekkor pedig nem maradt más hátra csak az, hogy bedőljek az ágyba. Hiszen kedden reggel várt a feldolgozó 5:00-kor szólt is az ébresztő veszettül, hogy keljek fel. De ez már egy következő poszt története!