Már csak egy nap van a hazautazásig. (Ez kicsit azért vicces, mert ezt a bejegyzést éppen vasárnap- 09.11.-én írom a Budapesti lakásból :D) Szóval kedden már nagyon be voltam sózva a hazautazás miatt. Hétfőn ugye nem tudtam összepakolni, mert elég sokáig dolgoztunk. Kedden pedig még tovább. Kedden éjfél körül érkeztem haza. A legjobb rész az az volt, hogy elég nagy vihar érkezett a borvidékre, így elég kellemetlen volt kint lenni a feldolgozó előtt. De persze nincs ezzel gond, csak számomra ezek a viharok picit szokatlanok. Az Alpokban látható vihar akkora villámokat vet a tájra, hogy egy-egy pillanatra nappali fényt alkot a vidéken. A Mistral-nak nevezett áramlat pedig annyira erőteljesen szelet generál a Rhone-völgyben, hogy szinte megszokhatatlan. Azt hiszem ezt nevezzük a természet erejének.
Az egésznap szőlő feldolgozás és kovaföld szűrés jegyében telt. Körülbelül 20 tonna szőlőt dolgoztunk fel. Megtöltöttünk majdnem 1,5 20000 literes tartájt. Nem mondom, hogy nem volt hosszú és nehéz nap.
Érdekes, hogy mindezektől függetlenül még mindig szeretem, amit csinálok. Még mindig élvezem, akkor is, ha nyakig koszos vagyok, akkor is, ha mindenem ragad a must miatt, akkor is ha tűz a nap vagy ha villámlik. Olykor pedig a saját elköteleződésemen is meg tudok lepődni. Nem mintha nem ilyennek ismerné m magam, nem erre gondolok. De ha nagyon őszinte szeretnék lenni akkor azért be kell valljam, hogy amikor elindultam akkor kicsit féltem, hogy nem fogom annyira nagyon szeretni, mint vártam. Vagy hogy esetleg az lesz, hogy nem tudom elképzelni, hogy esetleg ezt egy életen át csináljam. Szerencsére DE!!!! El tudom képzelni. Tele vagyok tervekkel, álmokkal. Már csak abban bízom, hogy lesz elég erőm, hogy meg is valósítsam ezen törekvéseimet.
Igaz a mondás…. Találj egy szakmát, amit szeretsz és soha többé nem kell dolgoznod egy napot sem! 😊