Ma 2022.10. 30.-at írunk. Magyarországon Halloweent ünnepelnek a fiatalok. Mi, itt, Franciaországban valami egészen másnak a végét ünnepeljük. Ugyanis véget ért a 2022-es évjárat elkészítése. Szüret, borok utókezelése, minden megtörtént. Most minden tartályokba zárva alszik és várja, hogy néhány hét múlva palackba kerülhessen.
Vegyes érzéseim vannak a dologgal kapcsolatban. Egy részről nagyon örülök, mert egy nagyon kemény időszak van mögöttünk, de persze ugyanakkor rengeteget tanultam. Másrészről pedig szomorú vagyok, mert minden viszontagság ellenére azért szerettem itt lenni. A dolgos munkanapok alatt rengeteget nevettünk és rengeteg gyönyörű pillanatot éltünk meg. Ma már minden tartályt ismerek, tudom hol keressem. Ma már minden bornak a nevét és alkohol fokát ismerem. Ma már becsukott szemmel tudom beprogramozni a prést és különösebb szenvedés nélkül tudom kilapátolni a szőlőt a tartályból. Ma már nem kérdezem, hogy melyik állásba kapcsoljam a szivattyút és már magabiztosan batonálok hordót, tartályt...tulajdonképpen bármit. Már ismerősen csengenek zajok és ismerősen köszönnek vissza illatok, úgy az ebédnél kóstolt borok közül, úgy a sajátjaink zamata. Magabiztosan ismerem fel a megtanult szőlőfajtákat fürtformáról vagy ízről. És ha úgy hozza a sors akkor még egy francia analízis lapot is tudok egyedül elemezni.
Egy szóval tudnám leginkább jellemezni ezt az időszakot: FEJLŐDÉS. Ugyanis ez volt a legjellemzőbb rám. Emberileg, szakmailag, mentálisan. Mindentéren erősebb lettem. Azzal, hogy hátra hagytam a jól ismert környezetem, hogy belekényszerítettem magam egy olyan szituációba, ahol nem volt választásom, csak az, hogy megtanulom. Persze választhattam volna a feladást, de aki ismer, az tudja, hogy az nem én lettem volna.
Állságos lenne azt mondanom, hogy nem volt nehéz, és sosem gondoltam arra, hogy megfutamodom. Dehogynem gondoltam. Azonban mindig volt valami ami mindvégig a szemem előtt lebegett: A CÉLOM. Tudtam, hogy csak akkor lehetek később sikeres, ha most egy kicsit formálódok. Meg kellett erősödjek ehhez a szakmához nem csak fizikálisan, hanem épp úgy mentálisan is. Rá kellett jojjek, hogy amit az iskolában tanultam a borról és a borászkodásról az bolhaboka a valósághoz viszonyítva. És az is való igaz, hogy az okos ember a saját kárán tanul.
Ha bárki azt hitte el tudja venni a kedvem egy kis vegyszerrel, kosszal, sok munkaórával és nehéz körülményekkel, akkor nekik üzenem, hogy kérlek gondolkodjatok valami másban, mert ez nem sikerült. Szeretem a SZAKMÁM (igen, már büszkén k merem jelenteni, hogy a szakmám) és örülök, hogy égül ezt választottam. Ma sem döntenék másképp.
A következő napokat Párizsban és Bordeuxban töltöm majd, igaz pihenő és tanulmány jelleggel és csak egy hetet, de azért ez is számít :) .
A nagy francia kalandról visszatérve pedig az államvizsgára készülök majd, hogy ne csak álmodozhassam a borász "cimkémről" hanem el is érhessem azt. Csodálatos gyakorlatot zártunk ma le, tényleg rettentő hálás vagyok, aki segített az utamon. Köszönöm Franciaország, a köztünk lévő ajtót én most csak behajtom. Mostmár tudom, mi is az a FRANCIAMÓDI! :)