Az ugye sosem volt titok, hogy ösztöndíjjal jutottam el a szakmai gyakorlat helyszínére. Én ezt nem szégyenlem, sőőőőőt... mérhetetlen büszke vagyok rá, hogy kitűztem egy célt és el is értem mindazt, amit megálmodtam. Erről természetesen írtam egy beszámolót, amit az alábbiakban olvashattok:
Beszámoló a szakmai gyakorlatról
Pályázati nyereményemnek köszönhetően 3 csodálatos hónapot tölthettem Dél-Franciaországban, a Rhonevölgyben, a Cotes du Rhone borvidéken. Egy kis családi borászatnál kaptam lehetőséget a gyakorlati időm letöltésére. A családnak 67 ha szőlőbírtoka van, melyből jelenleg 60 ha van művelésben, a maradék 7 ha új telepítés, vagy telepítésre váró terület. Nem egyedüli gyakornokként voltam jelen a család életében az évjárat elkészülése alatt. 2 másik gyakornokkal osztozkodtunk a szálláson és a szüreti munkán. Ennek hatalmas előnye az volt, hogy 3 különböző kultúra találkozott és osztotta meg tapasztalatait egymással. Egy lány érkezett Ecuadorból, egy másik lány pedig Indiából jött a borvidékre. Augusztus közepén kezdtük meg a munkát, amely a szüretre való előkészüléssel indult. Ennek keretében a feldolgozót teljes egészében kitakarítottunk és fertőtlenítettünk minden szegletet, amely később a szőlővel vagy borral érintkezik. Ez az előkészület, körülbelül 10 napot vett igénybe. Ezt követően Augusztus 24.-én elindult a 2022-es évjárat szürete. Megérkeztek az első szőlők a feldolgozóba. Elsőként a fehérfajták szürete zajlott le. Ennek keretében Granache blanc, Viognier, Picpoul szőlőfajtákkal találkozhattunk. Ebben az volt a legjobb, hogy ezen szőlőfajtákkal korábban nem igazán találkoztam, így örültem, hogy van lehetőségem mélységében megismerni ezeket a fajtákat. Hiszen természetesen a szőlőbeérkezésével a kóstolás is megindult (gyümölcs és must formájában is természetesen.) Élveztem, hogy a feldolgozás folyamata számomra teljesen új volt, hiszen én még ezzel a gyakorlatban nem találkoztam. A fogadó garatból a szőlőt a mustszivattyúval különböző előhűtött rozsdamentes tartályokba szivattyúztuk. Természetesen nagyon figyeltünk arra, hogy irányított hőmérsékleten kezdődjön és menjen végbe az erjedés. A borászat, ahol a gyakorlati időmet töltöm egy bio-organikus gazdaság. Így bizonyos szereket nem használhatnak a szőlőművelés és feldolgozás során. Az erjesztéshez fehérborok és rozéborok esetében használtunk élesztőt, a vörösborok készítéséhez azonban nem, ezek spontán erjedtek. A fehér fajták feldolgozása után a rozé borok alapanyaga érkezett meg a feldolgozóba. Nagyrészt Granache és Syrah szőlőfajták kerültek a rozénak szánt alapanyagba. Ez a must Provance-i stílusú rozé, tehát ugyan azzal az eljárással készül. Vagyis áztatás nélkül azonnal préselésnélkül kerül tartályba a must, amelynek eredménye egy kirobbanóan gyümölcsös rozé. A fehér és rozé alapanyagok betakarításában mi is közre működtünk. Ez azt jelentette, hogy 2 alkalommal, néhány órában kézi szüretre csatlakoztunk a napszámos csoporthoz. Nagy élmény volt szedni a szőlőt, de ugyanakkor ez sem volt kihívásoktól mentes. A fehér és rozék beérkezése után megindultak a vörösborok alapanyagának beszállítása a feldolgozóba. Ebből volt a legtöbb, hiszen a borvidék 80%-ban vörösboros. A termesztésben léső szőlőfajták 80%-a is kék. (Syrah, Granache, Carignan, Mourvédre) Ezeknek a szőőlőknek a feldolgozása nem volt mindig könnyű. Volt olyan szőlő, amely szénsavas macerációs feldolgozással került be a tartályba, ez egész fürtös feldolgozást jelentett, így ez volt a leggyorsabb és legegyszerűbb, ami a feldolgozás részét illeti. De volt olyan feldolgozás is, aminél át kellett válogassuk, majd bogyózó gépből a zúzóba onnan pedig a szivattyúba és igy került a tartályba. A vörösborok erjesztése szempontjából az volt egy kis könnyebbség, hogy ezek spontán erjedtek.
A szüret szeptember végén ért véget. Ami azt jelenti, hogy nagyjából 4-4,5 hét volt a betakarítás lényegi része. Ezt követően a borok készre kezelése következett. Amelynek folyamán csömöszöltük, batonáltuk a borokat. A borvidékre nem jellemző a nagy Barrique hordók alkalmazása, így a 98%-a tartályokban erjedt egész idő alatt. Egyetlen fehér bor került hordóba. Az erjedést pedig a sűrűség nyomon követésével és a hőmérséklet ellenőrzésével tudtuk nyomon követni. A legizgalmasabb mégiscsak az volt, amikor a kékszőlőket az erjedés után ismét préseltük. Ehhez természetesen ki kellett lapátolni a tartályok tartalmát, és ezt csak a tartály belsejéből tudjuk megtenni. Mindent összevetve, a gyakorlat minden perce megérte, rengeteget tanultam és tapasztaltam ezen időszak alatt. Természetesen lehetőségem volt a gyakorlatban megtapasztalni mindazt, amit eddig az iskolapadban tanultunk. Számomra ez az igazi nyeremény.