A munka nem igazán változik, a szőlő még a héten érkezik a feldolgozóba, de nagyjából a folyamatok lényege ugyan az, amit korábban elmeséltem. Jelenleg 900 hl bor található a feldolgozóban és összesen 1600 hl lenne a cél. Az ehhez szükséges szőlő mennyiség pedig a héten be fog érkezni, így hamarosan remélhetőleg a szüret a végére érünk.
Azonban ma valami egészen mást szeretnék megosztani veletek. Régebben, olyan 20-22 éves korom körül is elszerettem volna indulni a nagyvilágba felfedezni. Lehet, hogy a világot, de sokkal inkább önmagam. Ekkor óceánjáró hajóra szerettem volna menni dolgozni, de hamar rájöttem, hogy ez bizony nem nekem való. Majd amikor újra elhatároztam volna magam jött egy nagyszerelem, ami miatt megint csak itthon maradtam. Ezért az idei külföldi kalanddal a barátaim talán szkeptikusak voltak, hogy jaj már megint csak egy fellángolás, és hogy valójában talán megint nem veszem rá magam arra a bizonyos változásra, amire akkora szükségem van. Szerencsére azonban ebben az esetben nem lett igazuk. Valószínleg annyira szerettem volna ezt a külföldi tanulást, hogy nem hagytam más lehetőséget magamnak, csak azt, hogy igenis beteljesüljön.
Jelenleg 6 hete élek Franciaországban, ahogy azt már rengetegszer megírtam ugyebár. Ez senkinek sem újdonság. De az biztosan az lesz, hogy hogyan érzem magam 6 hét után. Szakmailag rengeteget fejlődtem és fejlődök nap mint nap, ez nem is kérdés. Ahogy az sem, hogy mennyire megváltozott a gondolkodás módom és nem csak a borokról és a szakmásról. Hanem az emberekről és a világról. Itt mindenki embernek számít. A pincemunkás és a vezető beosztású is lapátolja a szőlőt ha éppen arról van szó. Talán ez az, amit a leginkább szeretek itt, hogy nem érzem magam kevesebbnek, azért mert pályakezdő vagyok, és lány. Sok negatív kritikát kaptam éppen azért, mert lánynak születtem, mintha tehetnék róla :D Még nem próbáltam panaszt tenni. :D Az az elfogadás és segítőkészség, amit itt tapasztaltam, még akkor is ha sokszor nem beszélünk közös nyelvet, az valami fantasztikus.Otthon kevés ilyennel találkoztam és a karrierem során kevés ember volt az, aki valójában segítő szándékkal adta a kezembe a poharat. Otthon sokszor éreztem, bizonyos körökben, hogy valamit nem tudni CIKI. Itt azonban megtanultam, hogy így gondolkodni ciki. Azért megyek egy helyre dolgozni, mert tanulni/tapasztalni szeretnék különösen a pályám elején. Franciaország a maga úriaskodásával és azzal, ahogyan megközelítenek dolgokat, végtelen kifinomultsággal segítik a tanulókat. Nyilván persze kellett ehhez az én hozzáállásom, az hogy nagyon akarta, hogy hajlandó vagyok tanulni és nem esem kétségbe ha bor borul a ruhámra, nem fakadok sírva ha este 8-kor szökőkútként locsolódik rám, több liter víz, mert tudom, hogy mind-mind hozzásegítenek ahhoz, hogy az út végén elérjem azt, amire igazán vágyom!
Ez alatt a 6 hét alatt rengeteg tervet szőttem arról, hogy hova szeretnék tovább fejlődni és próbálom megkeresni az ehhez szükséges eszközöket, amik nem mondom, hogy könnyűek. Ami a legjobban kellene, az a hit, nekem pedig ebből kevés jutott. Nem igazán hiszek magamban. Ez egy nagy problémám, de talán néhány hét múlva már sokkal magabiztosabb leszek 😊
Szóval ez a következő lépcső, amin még rengeteget kell dolgozni. A terveimről pedig csak annyit, hogy hamarosan lerántom a leplet, de egyenlőre még szeretném ha titokban maradhatna 😊