Azt hiszem, hogy ezt kicsit trükkös lesz leírni. Az út is elég hosszú volt és nehéz is beolvadni a környezetbe, de kezdjük a legelején..
Budapest- 203.február 8, szerda 11:00-Bepakoltunk az autóba és elindultunk a reptérre. Bennem egy egészséges izgalom, anyuékban valami egészen más. Féltés, mi lesz, hogy lesz? Az autóban végig jó tanácsokkal látnak el és támogatásukról biztosítanak. Bevallom megfordult a fejemben, hogy vajon végig gondoltam-e ezt az egészet. A válasz: NEM, egyáltalán nem gondoltam végig! Ha végig gondoltam volna, annyira féltem volna, hogy sosem indulok el, ebben biztos vagyok! Van, akitől már otthon könnyes búcsút vettem, senkitől nem volt könnyű elköszönni, ez sosem egyszerű. De ezzel jár az, ha az ember az otthonától 22.000 km-re kezd új életet. Vagy legalábbis próbál szerencsét.
Budapest- 2023. február 8, szerda 12:30- Csomag feladva, kabát lecserélve, minden készen áll arra, hogy elköszönjek anyuéktől és átmenjek a security checken. Utolsó jó kívánságok, ölelés és könnyes búcsú. Ugyanakkor legbelül érzem, hogy minden rendben lesz. Előveszem a beszállókártyám és elindulok az utasbiztonsági kapuk felé. Minden rendben megy, és a reptér kapuin túl, amit én csak senki földjének hívok egy utolsót még integetek anyuéknak, és óriási sziveket rajzolok a levegőbe. Az utolsó pillanatig látni szeretném őket. Még magamba szívni ezt a pillanatot. Fogom a kis bőröndöm és átsétálok a duty free-n. Megveszem a szokásos repülés előtti pálinkám, egy vizet és lecsüccsenek a terminálon. Még van 2,5 órám a gép indulásáig. Ezért eszem gyorsan valamit, veszek egy rejtvény újságot és még egy utolsó telefonálás azoknak, akik nem tudtak kijönni a reptérre, de nekem fontos volt hogy elköszönjek tőlük.
Budapest- 2023. február 8, szerda 15:10- Átmentem az útlevél ellenőrzésen, még egy duty freen és a beszállító kapun is. A csövön sétálok befelé a repülőbe. Izgulok, fázom, remegek. Mi lesz? Hogy lesz? Az első gép Budapest- Dubaj útvonalon repül. Körülbelül 5 órát töltünk a levegőben és mire megérkezünk éjfél körül lesz az idő az Emírségek legnagyobb városában. A beszállás annyira gyors volt, hogy szinte észre sem vettem. Az ablak mellett foglaltam helyet, mellettem egy magyar fodrász hölgy ült a legszélén pedig egy idős mozgássérült néni. Végig beszélgettük az egész utat, annyira klassz volt és olyan nagyon gyorsan elment az idő, hogy szinte észre sem vettem, hogy repülök, amit köztudottan utálok. Kényelmesen borozgattunk, snack-eztünk. Leszállás után sok szerencsét kívántunk egymásnak és mindenki ment a maga útján. Én a csatlakozásom kerestem. 2,5 órám volt a "nagygép" indulásáig. Ez az a járat, ami átrepüli az óceánt és tulajdonképp a fél- ha nem az egész világot.
Dubaj- 2023. február 9, csütörtök 01:55- Már a Melbourne-i járaton ülök. Szintén ablak mellett. Ennek oka egyszerű. 13 óra vár rám a levegőben és bevallom, abban reménykedem, hogy tudok aludni néhány órát. Némi késéssel indulunk, nagyjából 20-25 perccel később a tervezettnél, de végül felszállunk. Ezzel a járattal egy nagy bakancslistás álmom pipálhattam ki. A világ egyik legnagyobb utasszállítójával repülhettem. A380-as, a légitársaság pedig az Emirates. Sem a felszállásból, sem a leszállásból, sem pedig a turbulenciából nem sokat lehet érezni. Mellettem egy osztrák lány ül, akinek az úticélja Auckland, legszélén pedig egy Ausztrál lány, aki Melbourne-ben lakik és egy 2 hetes üzleti útról tér haza. Tehát megint szerencsém volt, és tudtunk beszélgetni, bár az út nagyrészén aludtunk mindannyian. A gép éjszaka repült és sötét is volt rajta, így nem volt nehéz aludni. Persze ez annyira se nem kényelmes, se nem pihentető. De mindenesetre hasznos. Nem hazudok, nem szépítem.... iszonyú hosszú a 13 óra. Mondjuk sokat segít, hogy lehet filmet nézni a gépen, van szórakozási lehetőség. Ezzel néhány óra el tud telni. 3x van meleg étkezés, ebből természetesen 2-t átaludtam. Így az utolsó étkezésnél tudtam bekapcsolódni. Mindig van, előétel (saláta), főétel (valami meleg, amit 2 féle közül lehet kiválasztani leginkább csirke és vagy disznó vagy marha) , desszert (valami csokis, vagy jellemzően nagyon édes süti) és egy mini zsömle, vaj és sajt. Sajtos vagy sima kréker, egy kis üveg víz, valamint egy kocka csoki. Nagyjából így áll össze egy tálca étkezés az ilyen járatokon. Bevallom őszintén, nekem ezek a kaják túl "mesterségesek" nincs túl sok ízük vagy ha van az sem a finom kategóriába esik. Plusz én ezekben az élethelyzetekben nem igazán tudok enni. Szóval többször gondban voltam ezzel, de persze muszáj enni valamennyit. Evés közben a Harry Potter 1. (!) részét nézem, amit 2001-ben adtak ki. Jó kis nosztalgia. Mindenkinek saját fülhallgatója van, amit a gépen kap és direkt a repüléshez van állítólag kifejlesztve, hogy kiszűrje a hajtómű zaját. Nem igazán figyeltem, hogy mennyire szűri ki, szóval ezt a kérdést nyitva hagyom. Ezen felül mindenki kap egy kispárnát és egy takarót, mert ezeken a járatokon jellemzően nagyon hideg van. Valamint nem csak hideg, hanem iszonyú száraz levegő. Ezen persze a takaró nem segít, de a hidegen valamelyest igen. Az ember a feje fölött el tudja zárni a fúvókát, ami ráfújja a hideget, de vajmi keveset segít. A párna praktikus, ha nem ráfeküdni, akkor ölelgetni elég klassz. Nekem szerencsére volt saját cuki macis párnám, amit repüléshez találtak ki, szóval én az ölelgetést választottam a saját kispárnámnak.
Melbourne- 2023. február 9, csütörtök 22:00- Teljes káosz a fejemben. Nem csak azért, mert nehezen hiszem el, hogy AUSZTRÁLIÁBAN vagyok, hanem mert éjjel indultam és megint este van. TESSÉK???? Hány időzónán repülhettünk át? Persze abszolút nem fontos, de azért meg tudja zavarni az embert. Leszállás után a tranzitba kellett volna mennem, ehelyett teljesen eltévedtem. Igen, egy reptéren. Lehetséges. Sőt, elég könnyű is olykor. Azt hittem, hogy ki kell vennem a nagybőröndöm és újra fel kell adnom, de szerencsére erről szó sem volt. Így könnyedén áttudtam volna menni az útlevélvizsgálat után, de persze ez annyira mégsem egyszerű. A magyar útlevelet az Ausztrál rendszer elutasítja amikor az ember az automata kapuknál akar belépni az országba. Így nekem minden alkalommal (be és kilépésnél) keresnem kellett egy vámost, aki segített ezen ügyeket elintézni. Mindig is tudtam, hogy nagy kincs, hogy beszélek angolul, de most aztán kihúzott a szarból. Mert ha nem beszéltem volna, talán még most is ott lennék. Az útlevélvizsgálat után kisétáltam a kijáraton és mire észbe kaptam már Melbourne-ben a reptér előtt, az utcán álltam. Alig hittem el, a sós levegő, a 22 fok éjjel. Valami fantasztikus életérzés.
Ezután következett az őrület. Bolyongtam a 2 terminál között, mert mindenfelé küldözgettek, de néhány ide-oda járkálás után megtaláltam, hogy honnan fog indulni a gépem 10 (!) óra múlva. Ezzel csak az a gond, hogy minden zárva és nagyjából egyedül voltam a terminálon. Nem mondom, hogy félelmetes, de nem jó érzés. Nagy nehezen tudtam venni egy croissant és némi cola-t. Youtube-ot néztem, olvasgattam, valahogy eltelt a 10 óra. Magam sem értem, de visszagondolva, nem volt vészes. (de nem csinálnám újra) Az útlevél vizsgálatnál, megint keresnem kellett egy embert, aki segített, mert az automata kapu megint nem működött. Utasbiztonsági ellenőrézés, újabb croissant (reggeli gyanánt), újabb üveg víz, és várakozás a kapunál. A gép 45 perc késéssel indult el Melburne-ből, Új-Zélandra.(Wellington) Csupán azért, mert nem volt pilóta. 3,5 óra repülés után megérkeztem Új-Zélandra, de (!) még mindig nem a végcélomra.
Wellington- 2023. február 10, péntek 13:55- Elsőlépés az országba való belépés volt. Itt kaptuk meg a csinos kis pecsétet az útlevelünkbe. Néhány kedves kérdés és jókívánság után átjutottam a vámon. Már bent vagyok. Innen a bőröndömet kell megkeressem, amit át kell vinnem egy úgynevezett Biosecurity ellenőrzésen, melynek a lényege, hogy az összes táskát átvilágítják, az élelmiszereket elveszik és minden illegálisnak minősülő dolgot elkoboznak. Tehát sem gyümölcsöt, tejterméket, fűszert, húst nem lehet behozni. Ezen kívül persze sok mást sem. Már a repülőn ki kell tölteni egy kártyát, amit le kell adni a kapunál. Ezen intézkedés lényege Új-Zéland élővilágának és növényvilágának védelme. A kórokozók behurcolásának minimalizálása vagy esetlegesen teljes kizárása. Ezek után újra fel kellett adnom a bőröndöm és megkeresni a kaput, mindez 2,5 óra alatt, sőőőt 1 óra alatt sikerült. Így volt időm telefon kártyát venni, egy málnás (!) cola-t, amiről utólag derült ki, hogy málnás és valamit szerettem volna enni, de végül nem tudtam. Az utolsó repülő egy kis propelleres, alig pár férőhellyel. Nagyon vicces, semmiféle biztonsági ellenőrzés nincs ezeken a gépeken, az emberek papucsban és rövidnadrágban vannak. Mintha csak a buszra várnának. Ezek a járatok arra valók, hogy az északi és déli sziget közötti szorost átrepüljék. (kb 70 km- 15 perc) Kis késéssel de 17:30 körül fel is szálltunk.
Blenheim- 2023. február 10, péntek 18:05- MEGÉRKEZTEM! Kb 40 órával később és 22.000 km-rel arrébb. Míg a bőröndömre vártam szerencsére a szállásadóm is megtalált a reptéren. Így elindulhattunk haza, arra helyre, ahol a következő 2,5 hónapban lakni fogok.
Egyenlőre ezeket az izgalmakat szerettem volna megosztani. Nem bántam meg, hogy elindultam, de első körben némi alvásra van szükségem és arra, hogy végre elhiggyem, tényleg itt vagyok, MEGCSINÁLTAM!
Kezdődhet a kaland...