Sok évvel ezelőtt láttam egy TED talk beszélgetést a Youtube-on. Egy pszichológus nő tartott előadást a huszonévesekről. Akkor még épp, hogy alulról próbáltam elérni a bűvös 20-ast. 18 éves lehettem, közel az érettségihez és éppen azokkal a problémákkal kűzdöttem, amikről ez a pszichológus beszélt. Foglamam sem volt, hogy mit szeretnék kezdeni az életemmel. Kismilliószór változtattam a terveimen és gondoltam meg magam, hogy mit szeretnék csinálni. Ez a beszélgetés viszont óriási hatással volt rám. Ezt már akkor is éreztem, de most, sok évvel később fogom csak fel igazán. Megvettem a könyvét a pszichológus nőnek, de sosem olvastam el, egészen eddig a pillanatig. A könyv angolul van, ezért korábban a nyelvi nehézségek miatt nem olvastam, aztán nem volt rá időm, aztán pedig minden más fontosabb volt. Most viszont szerintem beértem az olvasására és a megértésére. A huszas éveim végére megértem, hogy mennyire klassz, ha saját magamért hozok döntést. Ezek az AHA pillanatok, ezekről a pillanatokról beszélt az előadásában a doktornő. Szerintem ezt nem lehet addig megérteni, amíg valaki át nem él egy ilyet. Egy felismerést, egy helyzetről, egy döntésről, amit önmagunkért hozunk meg.
Amikor elhatároztam, hogy nem szeretnék többet a jelenlegi munkahelyemen dolgozni, akkor nagyon klassz érzés volt, hogy ezt a döntést kizárólag magam miatt hoztam meg. Senki nem kényszerített rá, senki nem mondta, hogy így vagy úgy döntsek. Ez volt az én igazi AHA pillanatom. Kis lépésekkel kell haladni, és ezek azok a döntések, amik közelebb hoznak ahhoz, aki valójában lenni szeretnék.
Aprócska döntés volt, de ez is egy tanulási folyamat. Tudjuk jól, hogy vannak olyan leckék, amiket nem tudunk egyhamar elsajátítani. Egy dolog azonban biztos, hogy ezek a leckék addig- addig jönnek vissza az életünkbe, amíg észre nem vesszük a tanulságot. Éppen ezért azt gondolom, hogy muszáj megragadni minden egyes pillanatot és lehetőségeinkhez mérten AHA pillanatot kell formálni belőle.... Megtanultam, hogy a boldogságom valami olyan kézzel foghatatlan dolog, amit nem szabad kiengednem a kezemből. Mert csakis rajtam áll, hogy mihez kezdek azokkal a lehetőségekkel, amiket az élet felkínál. S bár hozok rossz döntéseket, de mélyen belül tudom, hogy minden a javamat szolgálja....