Ott hagytuk abba legutóbb, hogy jött az e-mail a meghívóval. Elsőkörben azért voltam rettenetesen izgatott, mert ilyen volumenű rendezvényen még sosem vettem részt. Tulajdonképpen ez egy gála vacsora volt, remek bor-étel párosításokkal. (Ez már csak azért is volt számomra remek lehetőség, mert ez a része a szakmának kicsit nehézkesebben megy számomra.) Az e-mailben semmi extra információ nem volt tulajdonképpen, csak annyi, hogy szeretettel meghívnak egy kísérőmmel együtt a 16. Borászok Borásza díjátadó gálára.
Nem is fordult meg a fejemben, hogy esetleg nyerhettem. Azt gondoltam, hogy minden pályázót meghívnak. Arról azonban volt tudomásom, hogy egy csoporttársam szintén nevezett erre a pályázatra. Amikor azonban ráírtam, hogy megkérdezzem; ő vajon kapott e hasonló kis üzenetet? A válasz pedig nem volt. Tehát őt nem hívták meg. Itt meg is dőlt a teóriám, miszerint a pályázók közül mindenki részt vehet a gálán. Annyi bizonyos, hogy nagyon furdalta a kíváncsiságom a dolog abban a 2 hétben, amíg vártuk, hogy eljöjjön a nagy nap. Tippelgettünk, találgattunk: Vajon az első 3 helyzetet hívták meg? Vagy esetleg csak a nyertest?
A napok szinte ólomszárnyú bagolyként repültek tova. Valahogy azt figyeltem meg, hogy amikor nagyon várunk valamit, akkor szinte örökkévalóságnak tűnik, mire megérkezik hozzánk a várva várt dolog. Végül nagy nehezen azért szerencsére eltelt a nehézkes várakozási idő. Erre a számomra fontos eseményre a legjobb barátnőm kísért el, akinek innen is nagyon köszönöm! A vacsora helyszíne a New York Palace Róma terme volt. Megmondom őszintén, hogy az épületen belül kicsit nehezen találtuk meg a helyszínt, de végül szerencsére megtaláltuk. Ahogy beléptünk a fogadó hall-ba, ahol azonnal a kezünkbe nyomtak 2 pohár welcome drinket. (Bárdos Sarolta, Tokaj Nobilis, Furmint Brut pezsgő 2017). Amíg arra vártunk, hogy bemehessünk a vacsora helyszínére és elfoglalhassuk asztalunkat, addig ezt a remek buborékos nedűt kortyolgattuk és rég nem látott ismerőseinkkel csevegtünk, vagy esetlegesen újabbakra tettünk szert. A várakozás alatt kaptunk egy kis amuse-bouche-t, amely egy falat kézműves kecskesajt volt, eperrel és gránátalmával. 19 óra magasságában pedig kinyílt a Róma terem szárnyas ajtaja és szépen lassan mindenki megtalálta és elfoglalta a helyét. Természetesen szigorú ülésrend volt, így kis időbe telt, hogy megtaláljuk a nekünk kijelölt asztalt. Ahogy mindenki elfoglalt a helyét elsötétült a terem és egy kedves hang a hangszóróból Rókusfalvy Pált szólította a színpadra, aki az egész ma este "házigazdája". Ő azonban egy rövid köszöntő után át is adta a műsorvezetést Gundel Takács Gábornak. Szerencsére ő sem sokáig húzta az időt, azonnal bemutatta az előételt: enyhén füstölt pisztráng, uborka, torma. Amely mellé Liptai Zsolt, Pannonhalmi Apátság, Fehér Prior 2020-as bora került a poharakba. Nem tudom, hogy az izgatottság miatt, vagy azért mert nem szeretem ezt a stílusú étkezési formát, de nem igazán tudtam sokat elfogyasztani ebből a fogásból. Azt azonban bizton állíthatom, hogy a bor és az étel kiválóan kiegészítették egymást. Ezt néhány falatból le tudtam szűrni.
Ahogy a falatozást szép lassan befejeztük az előételeket elvitték és hoztak egy újabb bort az üres poharakba. Ez volt a Thummerer Pince, Rébus Egri Cuvée Superior 2017. A folyamatos alapzaj szépen lassan elhalkult és mindenki a színpadra szegezte tekintetét. Ekkor érkezett el a pillanat. Amikor is bejelentették, hogy ki nyerte a 2022-es "Jövő Borásza" ösztöndíjat. Végig csak arra tudtam gondolni, hogy biztos nem nyertem, biztos nem az én nevem fog elhangzani. Ezt részben azért csináltam, hogy ne csalódjak túl nagyot, illetve mert magam sem hittem el, hogy megkaphatom. Elmondták a kis felvezető monológot, hogy miről is szól ez a díj és aztán elsötétült a terem, majd kinyitották a nyertes nevét tartalmazó borítékot. Dobpergés. Feszült csend. Nekem ezerrel vert a szívem, és kicsit úgy éreztem, hogy megállt az idő. Majd kinyílt a boríték- egy örökké valóság múlva, és felolvasták a benne található nevet: AZ ENYÉM VOLT AZ!
Ha eddig úgy éreztem, hogy megállt az idő, akkor mondanom sem kell, hogy ebben a percben a világ 180 fokot fordult velem. Lefagytam és bár hallottam, hogy az én nevem mondják mégsem hittem el! Valahogy azonban mégiscsak összeszedtem magam és elindultam a színpad felé. Lányos zavaromban azt sem tudtam, hogy hol kell felmennem a színpadra. Ahogy felérem a kezembe nyomták az oklevelem, amely tanúsítja, hogy ezt a díjat márpedig én nyertem! Kezet fogtak velem, gratuláltak és megkérdezték, hogy hova járok egyetemre. Hát én össze-vissza hápogtam, és nem is igazán tudtam megszólalni. "Pestre, a Villányi útra, SZIE, jaj nem MATE" Nagyjából ezt mind sikerült válaszolnom.
A műsorvezető egy rögtönzött interjút készített velem és megkérdezte, hogy mit várok ettől a díjtól. Mindenki az egymillió forintot emeli ki, ami persze nagyon szép. Azonban lássuk be, hogy a díj valódi értékei sokkal inkább eszmei, mintsem kézzel fogható. Egy olyan helyre került be a nevem, ahonnan már nem lehet kitörölni és olyan embereket ismerhettem meg ezáltal, akikkel lehet, hogy nem tudtam volna közelebbi szakmai kapcsolatba kerülni. Illetve én is és rengeteg hozzám közel álló ember büszke rám. Nekem pedig ez rengeteget jelent. Tapasztalatot és élményeket is szeretnék szerezni az ösztöndíj által. Továbbá pedig tanulni és rengeteget fejlődni.
Az este további részében a gratulációkkal és a remek ajánlatokkal telt igazándiból. A vacsora természetesen folytatódott. Érkezett a főétel: Mangalica karaj, sült salátával, habos burgonyapürével és sült hajdinával. Az ehhez párosított bor pedig Ipacs Szabó Birtok, Inni jó 2019-es évjárata volt.
Furcsa érzés volt ott ülni, és azon gondolkozni, hogy tényleg sikerült az, amit megálmodtam és az amit célul kitűztem. Nagyon hálás vagyok a BARÁTAIMNAK, akik végig támogattak, segítettek. Nem csak a dolgozat megformázásában és a tördelésben, valamint a nyelvhelyességben, hanem lelkileg is rengeteg támogatást kaptam, hogy nem szabad feladni, mert ha már belevágtam, akkor csináljam végig! Nélkülük biztosan nem sikerült volna. Nagyon hálás vagyok a konzulensemnek, aki bíztatott és igazából segített elindulni a dolgozat megírásával valamint szakmailag is ellátott rengeteg jó tanáccsal. Köszönetet kell mondanom azoknak a már borászként dolgozó ismerőseimnek, akik szüreti lehetőséggel és kedves ajánlásokkal segítettek, hogy ma már ne álmodjam az életem, hanem éljem az álmom! Visszagondolva, minden pillanatát szerettem és nem bánom még akkor sem, ha nagyon nehéz volt és fárasztó, küzdelmes munkába került. Azt viszont tudjuk, hogy kemény munka nélkül nincs fejlődés és nincs siker.
A főételt természetesen a desszert követte. Csokoládé tortácska aszalt meggyel és Kiss Gábor Missing One 2017-es évjáratú borával. A program folytatódott és minden két fogás között kihirdették a különböző győzteseket. Borászok Barátja illetve az est végén a Borászok Borásza. Ez volt az igazán fontos, ezért volt az egész gála vacsora, a remek ételek, szuper borok és fantasztikus emberek. Én a magam részéről egy csodának éltem meg ezt az estét és újra belevágnék. Mert most már jól tudom, hogy egyetlen egy esély van, meg kell hát ragadni....És kitudja? Lehet, hogy néhány év múlva a Borászok Borásza borítékból kerül elő a nevem. Minden lehetséges….
Nos, igen.... ez az első millióm története!