Tehát azt már tudjuk, hogy az új szenvedélyem a bor. Illetve azt is tudjuk, hogy az egyetem volt az, ami lehetőséget adott arra, hogy változtassak a korábbi életutamon. Tulajdonképpen megmutatta nekem, hogy a változás igenis egy jó dolog! Hamar rájöttem, hogy nekem az egyetem adta lehetőségek rettentően kevesek. Akkor még nem tudtuk, hogy időközben egy Pandémia tovább nehezíti az amúgy sem könnyű helyzetet.
Az egyetemet levelező tagozaton kezdtem el, éppen azért, hogy a tanulmányaim mellett dolgozni és tapasztalni is tudjak. 2019-ben tanulmányaim megkezdésével párhuzamosan egy boriskolában kezdtem dolgozni, mint irodavezető. Itt aztán tényleg rengeteg lehetőséget kaptam arra, hogy tanuljak, tapasztaljak, kóstoljak és nem utolsósorban remek kapcsolati hálót tudtam kiépíteni a magamnak. A rengeteg közösségi kóstolónak és közösen megélt tanfolyamnak hála, hamar ráéreztem a kóstolás alapjaira, és viszonylag rövid idő alatt, magasfokra tudtuk fejleszteni. (Persze ebbe ne számoljuk bele a hétvégi egyetemi bulikat és a karantén borkóstolókat).
Minél többet tudtam a szakmáról, annál többre vágytam. Gyorsan megtalált a lehetőség, hogy a WSET (Wine & Spirit Education Trust) vonalán tanuljak egy kis kiegészítőt az egyetemi tanulmányaim mellett. (Ez egy Brit alapítású borismerettel foglalkozó tanfolyam sorozat).
A középfokú tanfolyamot és vizsgát már az egyetem első évében sikeresen abszolváltam. Ezt akkor óriási sikernek könyveltem el, de idővel úgy éreztem, hogy komolyabb kihívásokra vágyom.
Valahogy mindig is a kihívások tartottak életben és a folyamatos bizonyítási kényszerem. Az örök maximalizmusom segített végül elérni azt a dolgot , amelyet a JELENLEGI karrierem csúcspontjának érzek jelenleg, és amit az első milliómnak tudhatok!
Arra viszonylag korán rájöttem, hogy imádok a szőlőben kint lenni, valahogy megnyugtat, és jól esik a sorok között sétálni. Feltöltött, megnyugtatott. Az is világossá vált számomra, hogy az egyetemen -pláne levelező szakon- nem sok gyakorlati képzést fogok kapni. Éppen ezért minden lehetőséget megragadtam, amikor kint lehetek a szőlőben. Hajnalban Balatonra vonatoztam, hogy metszeni tanuljak. Etyekre jártunk a sulival, egy-két gyakorlati órára. De persze a Pandémia ezen sem sokat segített sajnos.
A 4. félév végére tudtam, hogy keresnem kell valami olyan lehetőséget, amivel kitörhetek abból a mókuskerékből, amiben nap, mint nap voltam. A meló és az egyetem bűvköre. Felcsaptam hát a Google-t és keresni kezdtem, hogy mégis mi lehet az a lehetőség, ami segítene egy kicsit a karrierem fellendítésében és az elindulásba.
Ekkor találtam a Borászok Borászat pályázatát. Azt az ösztöndíjat, amiről azt gondoltam, hogy sokat segítene az elindulásban. Órákon keresztül nézegettem, hogy minden feltétel teljesül e, ahhoz hogy indulhassak a pályázaton. Korábbi nyerteseket kérdeztem, hogy megéri e megpróbálni és miben változott meg az életük a díjnak hála? Hamar meggyőztek, hogy tulajdonképp veszíteni valóm nincs. Ha az ösztöndíjat nem is kapom meg akkor is lesz egy szuper szakdolgozatom és legalább megpróbáltam. Elvégre: kockázat nélkül nincs fejlődés!
A feltételek adottak voltak: 4 lezárt félév az egyetemen, szőlész-borász mérnöki szakirányú képzésben aktív hallgatói jogviszony, angol nyelv ismerete illetve a pályázó korábban nem vett részt külföldi szakmai gyakorlaton. Hiszen a pályázat főnyereménye 1.000.000 forint, melyet külföldi tanulmányútra (tehát tapasztalatszerzésre költhet a nyertes) Ez volt az én nagy "AHA" pillanatom. A pillanat, amikor rájöttem, hogy ez lesz az, ami segít kitörni a szürke hétköznapokból, ami senkiből pillanatok alatt valakit csinál belőlem. Ami segít visszaadni a szakmába vetett hitem. Mert hát lássuk be, az egyetem nehézségei a jelenlegi körülmények között nem sok jóval kecsegtettek. Feladni persze nem akartam, de minden egyes vizsgaidőszak kínszenvedés volt. (Pont úgy, ahogy minden egyetemistának, ezzel tisztában vagyok)
Tehát a lehetőséget megtaláltam, de mégis hogyan élhetnék mindazzal, amit az élet elém sodort? Hogyan lehetnék én 2022.-ben A "Jövő borásza". Az első ötletem az volt, hogy billentyűzetet ragadok és körbe írok néhány tanárnak az egyetemen előbb vagy utóbb valaki biztosan segíteni fog abban, hogy elérjem a kitűzött célt.
Érdekes... A sorsban, mint olyan, mindig vakon hittem. Ezért nem is volt kérdés, amikor megláttam a pályázati témákat, hogy megpróbálom e. A pályázaton való induláshoz a korábban említett feltételek mellett szükséges volt egy dolgozatra (ami roppantul hasonlít egy szakdolgozathoz), szüreti gyakorlatra és tanszéki ajánlásra is. A dolgozatot megadott témák alapján kellett megírni, meghatározott terjedelemben és formai követelmények mentén. Három témakörből választhattak a lelkes jelentkezők: szőlészet, borászat és marketing. Az utóbbihoz nem konyítok, a borászat kapcsán felajánlott témakör nem igazán nyerte el a tetszésem, így maradt a szőlészet. Ebben a kategóriában a szőlőnemesítés és honosítás volt a téma, illetve a szőlészeti kihívások a XXI. században. Tudtam, hogy ezt szeretni fogom. Ezzel igazán tudok azonosulni.
Az egyetem első félévében volt egy olyan tárgyunk, ami a növénygenetika névre hallgatott. Imádtam a tárgyat. Óriási előadókban hallgattuk az órákat (mint az amerikai filmeken), aztán a vizsgán persze marhára nem a kérdésre válaszoltam, ezért nem túl fényes jeggyel végeztem, de persze ma már ez nem számít a szeretet a tárgy iránt megmaradt. Mindig is érdekelt, hogy hogyan jöttek létre a szőlőfajták, és hogyan lehetne újabbakat létrehozni. Így hát a témám már meg volt, de konzulensem még aligha.
Az egyetemen volt szőlőnemesítés tárgyunk, így hát kézenfekvőnek tűnt a tanár úrral felvenni a kapcsolatot, hogy segítsen a pályázat, illetve sokkal inkább a dolgozat megírása kapcsán. Legnagyobb meglepetésemre és bánatomra hatalmas falakba ütköztem. A szerencse csupán annyi volt, hogy ajánlott egy olyan konzulenst, aki később tanított is egyetemi kereteken belül, de nem gondoltam volna, hogy ő már több nebulót hozzásegített, ahhoz, hogy elérje az álmait a pályázaton keresztül.
Arra gondoltam: "Mit veszíthetek?" és írtam egy e-mailt. Nagyon hamar pozitív visszajelzést kaptam, így kezdődhetett a közös munka. Rengeteg cikket és könyv részletet kaptam, amiből a dolgozatot meg tudtam írni. Emlékszem... Rengetegszer futottam neki, mire el tudtam kezdeni a tényleges munkát az anyaggal.
Rengeteget dolgoztam vele, hogy formailag is és minden szempontból TOP munka legyen. Közel 4 hónapon keresztül írtam mire megszületett a remekmű. Időközben szeptemberben megcsináltam a szüreti gyakorlatot hozzá és a tanszéki ajánlást is megkaptam a szuper konzulensemnek hála. Így nem volt már más hátra, mint beadni és várni az eredményre. Mondanám, hogy ez volt a legnehezebb része, de valójában nem. A beadást követően, ami november elejére esett, így nem igazán tudtam foglalkozni a dologgal, hiszen év vége és vizsgaidőszak lévén elég sok minden kötötte le az energiáimat és figyelmemet.
Az idő pedig csak pörgött. Már majdnem sikerült elfelejtenem, hogy pályáztam a díjra, amikoris a Facebookon nagy betűkkel hírdették, hogy 2022.04.29.-én Borászok Borásza díjátadó gála, ahol kihírdetésre kerül a jövő borásza ösztöndíj nyertese is. Gondoltam: "jó, akkor ez most nem sikerült. Tudtam ugyanakkor, hogy az idei év végén nem pályázhatok, mert már nem lesz aktív hallgató jogviszonyom illetve az korhatárból is kicsúszok. Nagyon meg akartam nyerni. Ahogy mondtam az "AHA" pillanat. Mire már szinte teljesen elfogadtam, hogy rendben, akkor nekem ez most nem sikerült, egyszercsak kaptam egy e-mailt....
Borászok Borásza- Meghívó a díjátadó gálára.... Csak ennyi állt a tárgyban. Azt hiszem ez volt az a perc, amikor a világ 180 fokot fordult velem.....