Amikor borászattal kezdtem foglalkozni, és eldöntöttem: már pedig én borász leszek; különböző emberek, különböző előítéletének és tanácsának kereszttüzében találtam magam. Sokan megkérdőjelezték a nemek szerepét, hogy egy nő, -aki nem mellesleg 50 kg körül van- hogyan lehet borász? Megoldható. A következő sűrűn előforduló kérdés az volt, hogy félek e az alkoholizmustól? A válasz: Nem, nem félek, ő sem fél tőlem! Aki tényleg ebben a szakmában szeretne maradni/ dolgozni/ érvényesülni hamar megtanulja, hogy mi a különbség a KÓSTOLÁS és az IVÁS, uram bocsá' VEDELÉS között...Aki nem ismeri fel ideje korán a határokat hamar kiesik a "játékból". Persze azért ne legyünk állszentek, a borászok is emberek és igen- igen, néha bizony velük is előfordul, hogy felöntenek a garatra. (De kivel nem? Pláne az ilyen vészterhes, bizonytalan időkben?).
Nem is igazán az előítéletek zavartak és az átlagon aluli kérdések is egyre kevésbé tudtak zavarba hozni. Azonban az, ami a mai napig nehéz amikor arról kérdeznek, hogy 1. (vagy éppen 0.) generációs borászként, hogyan akarok érvényesülni és mégis hogyan tervezem, hogy nagy karriert futok majd be megfelelő hátország nélkül? Szerintem erre nem kell tudnom válaszolni most még. Szeretném, ha 20 év múlva majd annyit tudnék mondani, hogy: Hát igy! Sokszor szembesültem azzal a ténnyel, hogy hitetlenül állnak az emberek az előtt, hogy outsider-ként is lehetek épp annyira jó, mint azok, akik beleszülettek.
Valóigaz, én egy panellakásban nőttem fel. A poros, koszos, zajos Budapesten. A 4. emeleten. Sokáig csak a hűtőben láttam szőlőt. Egy kérdés fogalmazódik meg bennem ezzel kapcsolatban: ÉS???
A sikerhez elengedhetetlen az alázat és a szenvedély! Nem hátország és mecénás kell, hanem kitartás és hit. Amikor felfedeztem, hogy engem ez a világ érdekel, mindennél jobban akartam. Nagyon meg akartam tanulni, hogy hogyan működik ez a szakma. Ezért mindent megtettem még a rosszmájú megszólalásokat is képes voltam figyelmen kívül hagyni.
A legáltalánosabb igazság pedig nem más, mint az, hogy a sikerért már pedig meg kell dolgozni, keményen. Ezért a következő akadály az egyetem volt. Illetve a 7 féle kémia amit tanultunk, a fizika, a növényrendszertan (latinul), szőlő betegségek, borászati technológia. Leginkább végtérre is a félévente ismétlődő rengeteg vizsga. Általános igazság, hogy levelező tagozaton tanulni nem holmi tengi-lengi. Munka mellett sokszor komoly megpróbáltatás volt helyt állni egy-egy vizsga szituációban.
Végtérre is ma már tudom, hogy minden bukott vizsga ENGEM SZOLGÁLT. Hogy ma az lehessek, aki vagyok. Az, aki úgy értékeli a megszerzett tudását és a már félig kézzel fogható diplomáját, hogy nincs is több buta kérdésnek helye.
Ma már csak egy általános igazságot ismerek: BORÁSZ LESZEK!