Bevallom: nehéz feladatra vállalkoztam, amikor eldöntöttem, hogy így- vagy úgy de én biztosan külföldön csinálom a szakmai gyakorlatom. Amikor januárban az utolsó előtti vizsgaidőszak lezártával keresni kezdtem a megfelelő gyakorlati helyet. Természetesen, mint mindenki, én is álmodoztam különböző helyekről. Az idő rövidsége miatt sajnos a tengeren túlra- ahová nagyon vágyom- sajnos nem tudtam elindulni. Hiába volt az ösztöndíjam, ami fedezte volna az utam, sajnos ezen a pénzen időt nem tudtam vásárolni. (pedig nagyon szerettem volna) Ezért végül Európán belül kezdtem keresgélni helyeket. Válogatás nélkül küldözgettem az Önéletrajzom és a motivációs levelem. Hiszen a nagyszámok törvénye alapján, tudtam, hogy előbb vagy utóbb valami sikerülni fog. Ma már a social médiának hála könnyebb dolga van az ember lányának. A Facebook-on található egy csoport, aminek az a neve, hogy Travelling Winemaker- Living the dream. Gondoltam bedobom ide az Önéletrajzot és a motivációs levelet aztán pedig jöjjön, aminek jönnie kell. Innentől már nem nagyon volt mit tenni, mint várni. Sokáig úgy tűnt, hogy az Univerzum nem igazán az én oldalamon áll. Már-már kezdtem lemondani az Európai gyakorlatról és keresgélni a tengerentúlon. Mígnem végül egy esős hajnalon egy üzenetre keltem, egy Messenger üzenet a kérések között. láttam, hogy számomra idegen eredetű név kéri az engedélyt. Gondoltam: elolvasom azt az üzenetet, mi baj lehet? Ez még nem jelenti, hogy vissza kell írjak. Így hát megnyitottam az üzenetet. Egy francia úriember munkát ajánlott. Jobban mondva gyakorlati helyet. Rengeteg kérdésem és aggályom volt az ajánlattal kapcsolatban. Ezért sokat e-mailezgettünk az elején. Féltem tőle, hogy nem beszélek franciául és ez komoly hátrány lehet, míg nem az volt a válasz: "Hát a szőlő sem beszél franciául!" A felajánlott feltételeknek és a kínálkozó lehetőségnek mérlegén végül úgy döntöttem, hogy igent mondok. Hosszú keresgélés után Áprislis 7.-én megtaláltam azt a helyet, ahol először fogok igazán a szakmában dolgozni. Ez a hely pedig a mesés Cotes du Rhone völgyében lesz. Egy szuper borászatnál (Maison Plantevin) Sok olyan technológiával dolgoznak ők, amikkel mi itthon nem (vagy csak kevésbé). Újabb szőlőfajtákkal találkozhatok, új embereket ismerhetek meg. Egy más kultúrában, egy másik életfelfogással. Bízom benne, hogy a gyakorlat végére legalább egy egészen picit beszélek majd franciául. Kicsit azt is várom a gyakorlattól, hogy fejlődjek szakmailag, emberileg és ahogy csak lehetséges ez.
Ennyire sokáig, ennyire messze még nem voltam a családomtól, a barátaimtól és talán egy kicsit saját magamtól is. Hiszen én még csak oda tartok, ahol a példaképeim már jártak. Egyben biztos vagyok: Fel nem adom. A gyakorlati hely lefixálása után sokáig éreztem úgy, hogy menekülök az itthoni problémáim elől és, hogy valójában nem a megoldást keresem.
Most viszont már azt gondolom, hogy EZ lesz az igazi megoldás. Igaz, hogy félek az ismeretlentől és nagyon izgulok, hogy mi fog történni, hogy alkalmas vagyok e erre az utazásra és erre az egész kalandra, ami rám vár.
Szerencsére minden ki fog derülni a blog is tulajdonképpen ezt hivatott megörökíteni... hogy honnan indultam és hová értem...