Honnan hová lehet eljutni? Igazából szerintem erre nincsen konkrét szabály. A nulláról is el lehet jutni a fellegekig. Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy olyanokkal vegyem magam körbe, akik már ott vannak, ahova én el szeretnék eljutni. Ha nem is tudatosan, de elkezdtem alkalmazni ezt a tanácsot. Ma már rengeteg olyan borász barátom van, akinek szívesen lépnék a nyomdokaiba és rengeteg olyan is akad, akik életútját tekintve látom, hogy én mely pontokat csinálnám másképp.
Amikor Augusztus 15.-én landoltam Marseille-ben tudtam, hogy az elkövetkező 3 hónap a legnagyobb változásokat hozza majd el számomra. És most 2 hónappal később már látom, hogy mekkora utat tettem meg. Úgy kerültem be a feldolgozóba, hogy azon rettegtem, hogy hogyan fogom megérteni az utasításokat angolul és/vagy franciául. Franciául nem beszélek, így az angolra kellett hagyatkozzak. Hamar megszoktam, hogy Laurent hogyan beszéli az angolt. Így könnyen és gördülékenyen értettem az instrukciókat, de sokszor a szakmai része nem állt össze. Azonban szerencsém volt, mert ő ebben is a segítségemre sietett.
A kezdet kezdetén nem kedveltem a takarítást, de ma már értem, hogy miért volt fontos a tisztaság előteremtése. A borok így gondosan előkészített tartályokba kerülhettek. Ma már látom a negatív ellen példát (egy másik borásznál, akinek bérfeldolgozunk.) Napokig tartályokat mostunk, fertőtlenítettünk. Létrára fel-létráról le. Ez azért volt nagyon nagyon jó, mert megtanultam a szivattyúkat használni, megértettem, hogy pontosan hogyan kell összekapcsolni a tartályokat a csöveket és hogyan kell „felépíteni” egy-egy fejtéshez a rendszert. Persze majd akkor amikor már élesben fog menni a dolog.
Mire a szüret igazán beindult (szeptember első hete) addigra már magabiztosan mozogtam a feldolgozóban és a tankok között. Már nem kellett gondolkozzak, hogy melyik irányba kapcsoljam a szivattyút. Tudtam melyik tartályt hol találom és az összes feldolgozáshoz szükséges eszközt könnyedén tudtam egyedül is használni. A szüret végére pedig már egyedül is képes voltam szőlőt fogadni, és a megfelelő tankba tenni. Már nem kellett segítséget kérjek azokhoz a feladatokhoz, amiket egyedül is el lehet végezni. Az idő előre haladtával egyre kevesebbszer volt szükségem arra, hogy Laurent ellenőrizze a rám bízott feladatot és egyre kevesebbszer kellett mondja, hogy mi a következő mozdulat.
Most pedig, hogy a szüretnek vége, és látom a bejárt utam, ha visszatekintek sőt ehhez még pozitív visszajelzéseket, megerősítéseket is kaptam. Azt hiszem kijelenthetem, hogy tökéletes irányba tartok. Ki merem jelenteni, hogy BORÁSZ VAGYOK. A jövőre nézve pedig rengeteg tervem van, úgy mint mesterképzés, újabb külföldi munka, mesterkurzusok, kóstolási gyakorlat, könyvek olvasása éééés nem titkolt szándékom, hogy szeretnék egy sajátvállalkozást is indítani. Hogy miért? Mert nem szeretnék örökké beosztott lenni. Szeretnék vezető (és nem főnök) lenni. Tudom, hogy ehhez még rengeteg tapasztalás kell, de azt hiszem készen állok rá. Minden nehézségével és buktatójával együtt.
Végtérre is… hálás vagyok az itt eltöltött időért és legyünk őszinték, hernyóként jöttem és pillangóként távozom! 😊
A munkáról pedig jelenleg csak annyit tudok nyilatkozni, hogy nagyjából 2 tétel erjed még, a többiek megálltak, kierjedtek. Így nagyjából egyenlőre csak fejtjük a borokat, csömöszöljük illetve batonage. Ezeknek az érlelés, és a még több szín és aroma kinyerése a cél. Már nagyon kíváncsi vagyok a végeredményekre. Persze kóstolgatunk folyamatosan, de azért az nem ugyanolyan. 😊