Van az úgy, hogy az életben még egy adott helyzetben vagyunk, de már vágyjuk a következőt. Épp ez történik velem jelenleg. Még egy hónapig Franciaországban leszek ugyan, de fejben már a következő megállóba érkeztem. Vagyis lehet, hogy még csak készülök, de már szeretnék ott lenni vagy nem? Magam sem tudom eldönteni, hogy a kalandvágy hajt, a menekülés az otthon hagyott problémák elől, vagy a fejlődés vágya? Vagy mind a három? 😊
Mostmár talán nem titok, hogy a következő szüreti állomás Új-Zéland, 2023-as évjárat. Februártól, április-májusig. De talán még tovább. Amióta elkezdtem az egyetemet tudtam, hogy szeretnék eljutni Új-Zélandra. A Sauvignon blanc otthonába, ahol egyedülálló nedű készül a fajtából, valami ami Európában megismételhetetlen. Ahol az emberek másképp gondolkoznak, mint itthon, ahol semmi sem olyan mint itt. Ahol az emberek oda mennek, ahonnan mások jönnek és minden az ellentéte az itteni életnek. Vagy mégsem? Ezek persze csupán feltételezések, a valóságot, majd akkor fogom látni, ha ott leszek.
Mennyivel nehezebb elindulni oda, mint Franciaországba volt? SOKKAL! Franciaország 2 óra repülés Budapestről, Új- Zéland pedig nagyjából 38 óra. olyan messze van, hogy ha még messzebb mennék, már közelebb jönnék. Majdnem minden Magyarországhoz viszonyítva a 11 órás időeltolódás van, az évszakok pedig teljesen fordítva működnek. Persze ott is élnek emberek, így nyilván élhető, csak furcsa belegondolni.
Egy nagy nevű borászathoz megyek dolgozni a 2023-as szüretre, mint kezdő borász. Jelenleg a vízum intézés zajlik, így nem igazán látom még a valóságát ennek az állomásnak, de azt tudom, hogy igazán ezt szeretném, erre vágyom!
Bár messze leszek a szeretteimtől, a barátaimtól és mindenkitől aki számít és fontos nekem. De aki igazán szeret az úgysem felejt el. (Mert az már most Franciaország kapcsán elfelejtett :D értük pedig persze nem kár.) A változás pedig hiszem, hogy jót tesz, minden értelemben. Új emberek megismerése (különösen, ha ezek több nációból érkező emberek) mindig változtat az emberen.
Nagyon bízom benne, hogy ez egy újabb mérföldkő a karrieremben, és hogy innen az út csak méginkább felfelé vezet! Hiszen minden egyes lépéssel a felelmeimmel és saját magammal megyek szembe, és akkor vagyok igazán győztes, ha saját magammal szemben tudok nyerni…