Az első munkanap közösen a csajokkal 😊 Őszintén én már eléggé vártam ezt, mert így legalább nem nekem kell egyedül dolgoznom. Szóval reggel 7 órakkor kezdtük a munkát a feldolgozóban. Tartálymosás, ahogy korábban is írtam, ez nem változott. Ehhez csaptuk még hozzá a szőlő lift eltakarítását, a garatot (ami fogadja a beérkező szőlőt), a mustpumpát és a válogató asztalt. (nem biztos, hogy ennek ez a magyar neve.) Mindig is tudtam, hogy jobban szeretek csapatban dolgozni, mint egyedül. De ebben az élethelyzetben ez különösen igaz volt. Ez a munka elég összetett és bizony vannak dolgok, amiket nem lehetséges egyedül véghez vinni. A munka végeztével jött az izgalmas rész. Kaptunk egy autót, amivel a környéken tudunk közlekedni. Ezzel jelentősen megkönnyítve a mobilitásunkat. Így hát ebéd és zuhanyzás után felkerekedtünk, hogy átmenjünk a 4 km-re lévő Gigonas nevű településre, amely egy másik apelláció része a Rhone-i borvidéknek. A helység csodaszép, igazi mediterrán, szűk kis utcák, hangulatos színes házak, gyönyörű panoráma. Nagyjából minden, amire az ember vágyik egy ilyen helyen pénteken munka után. A környéken sétálgattunk, bort kóstoltunk (már, aki nem vezetett ugye :D), a kilátásban gyönyörködtünk és azon elmélkedtünk, hogy mégis mit csináljunk a szabadhétvégénken. Igazából elég sok tervünk volt azzal kapcsolatban, hogy mégis mihez kezdjünk magunkkal. Így, hogy kaptunk autót, így igazából nem volt annyira nehéz jönni -menni. A legközelebbi élelmiszerbolt 15 km-re van, és nagyon rá kell készülni a vásárlásra, mert minden bezár este 8 óra magasságában. Vasárnap pedig egyáltalán nincs nyitva semmi sem! Így az első lecke az volt, hogy annyit kellett vásárolni, hogy az elkövetkező néhány napra elegendő legyen az élelmiszer. Amiből lehet abból fagyasztottat vettünk, vagy valami fél kész dolgot. Most épp félig kész baguett-re vadászunk, mert így szinte mindennap lehet friss kenyér az asztalon. Míg ha a boltban veszünk kenyeret az néhány nap alatt teljesen megszárad és lehetetlenség létezni vele, maximum önvédelmi eszköznek megfelelő. A tejjel is nehéz kalkulálni, mert nem tudunk mindennap boltba menni, mint otthon. Ezért a tej mennyiséggel is úgy kell számolni, hogy elegendő legyen néhány napra. Ezért péntek este még beugrottunk egy élelmiszerboltba, hogy tudjunk egy nagyobb bevásárlást tartani. Este Lauren-t még átjött a mi lakásunkba azért, hogy autót cseréljünk. Eredetileg egy másikat szánt nekünk, így amit a délutáni túránkhoz kaptunk le kellett cseréljük egy másikra. Egy Peugeot 206-ra. Az este további része közös főzéssel, sztorizgatással és némi borozással telt. Nem kellett korán nyugovóra térjünk, mert másnap nem terveztük, hogy korán kelünk. Hát nem is keltünk…
Augusztus 20.
Magyarországon nemzeti ünnep van, én pedig 2000 km-rel arrébb éppen a hatalmas Mistral-nak nevezett széllel harcolok. Hát ez óriási :D Reggel 9 óra körül keltünk fel, gyors kávé, reggeli, pakolás aztán indulás Avignon-ba. A mai napra egy nagyobb túra volt betervezve. Bár bevallom az odafelé vezető úton eltévedtünk. Igen, még GPS-el is :D De nem is ez a legviccesebb a sztoriban. Hanem a tankolás. Amikor elindultunk akkor a kis visszajelző lámpa kigyulladt, így muszáj volt tankoljunk. Imádkoztunk, hogy a kútig elérjünk. Igen, üresen kaptuk meg az autót. A legközelebbi benzinkút 8-10 km-re van. Megérkeztünk a benzinkútra. Első kérdés: melyik oldalon van a tankolószelep. Rájöttünk, hogy a jobb. Fantasztikus! :D Begurultunk az oszlop elé és leakasztottuk a pisztolyt, de alig ért el az autóig, amikor végül mégis sikerült és megnyomtuk a pisztolyt. Gondoltam elindul a gázolaj úgy, mint otthon. Hát NEM!!!! :D Szóval meg kellett kérnünk egy utánunk várakozó úriembert, hogy segítsen nekünk a tankolásban. A lényeg az volt, hogy be kellett tennem a kártyám előre, és arra terhelték rá azt amennyit tankoltunk, igen ám, csak a VISA kártya nem akart működni, ezért Daniellának kellett kifizetnie Master Card-al. Nagy nehezen megtankoltunk és elindultunk. Avignon-ban egy parkolóban leraktuk az autót, közel a nevezetességekhez. Ez egy narancssárga zóna nevezetű helyen történt. Itt bizony fizetős volt a parkolás. Parkoló automatában tudtunk jegyet váltani ahhoz, hogy tudjunk parkolni, ezt pedig az autó ablakába kellett tenni. Mint otthon. Csak itt rá kellett írni az autó rendszámát, ami nem 6 számjegy, hanem vagy 10 :D Ami mégnehezebbé tette, az a tény, hogy az automata csak franciául volt képes üzemelni. Szóval ez is eltartott egy ideig mire sikerült megváltani a jegyet. Innentől pedig sétáltunk a belvárosi részen. Elsőnek egy kis cuki francia kávézót vettünk célba ahol francia „reggeliket” ettünk. Én pl. egy málnás tart-ot. Ez egy linzer kosárka a belsejében vanília krémmel és málnával. A krém édes a málna savanykás, így fantasztikusan kiegészítik egymást. Nem vagyok egy édesszájú, de ez nagyon ízlett. Az evés után elmentünk egy múzeumba ahol régiidők Franciaországát láthattuk, szerencsére a belépő ingyenes volt ide. (elég sok kiállítást lehet megnézni ingyen) Majd a Pápák palotájába mentünk- ide vágytam a legjobban- gyönyörűszép volt az épület is és a mellette lévő dombról a kilátás is. A palota belsejébe végül nem mentünk be, mert 15 euróba került volna és megegyeztünk, hogy ennyi pénzért nem szeretnénk látni a belsejét. A bazilikába viszont nagyon is bementünk. Bár nem vagyok mélységesen vallásos, a Bazilika mégis nagyon tetszett. Volt egyfajta hangulata, és persze a kellemes templom illat sem hanyagolható el teljesen. 😊 Tetszettek a festmények a falakon és a szobrok. Sajnos ennél tudományosabban aligha tudok a dologhoz hozzászólni. A főtéren sétálgattunk nagyjából 2 óra magasságában, amikor rájöttünk, hogy, oké mi bizony éhesek vagyunk! Szóval keresnünk kellene valami helyet, ahol tudunk enni. Ez a hely egy kis bisztro volt a főtéren, szóval beültünk ide.
Ebéd után folytattuk a sétát, megnéztünk egy olyan kiállítást, ami a régi időkről szólt. Egyiptom és a római kor. Itt elég kevés felirat volt angolul szóval így nehéz volt megérteni a kiállítás lényegét. Az elmúlt időszakban sokszor kívántam, hogy bár ne lenne ennyi nyelv a világon :D A kiállítás után pedig Szamiksa betért egy galériába ahová én és Daniella nem mentünk be, mi megvártuk a parkban.
Sajnos csak 4 órára váltottunk parkolójegyet, így nem volt túl sok időnk arra, hogy a városban császkáljunk. Ezért visszamentünk az autóért és elindultunk haza. Este lementünk Laurent szüleinek a panziójába, mert ott van stabil WiFi, így tudtunk a családdal és pár baráttal beszélni. A szokásos esti főzés sem maradhatott el természetesen. De ezúttal csak egy mirelit pizzára volt erőnk.