2.-nap- augusztus 17.
Az ébresztő a szokásos időben szólalt meg; 05:00. Aki régebb óta ismer az tudja rólam, hogy sohasem voltam az a tipikusan koránkelő lány….sőt. Éjjel bármeddig fent maradok, de ne kelljen reggel korán kelnem. Pláne ne ébresztőre. De hát sajnos ez ugye itt nem volt opció. Laurent jött értem reggel 6.-ra, szóval el kellett készülődjek, reggeli, kávé, fogmosás, zuhany. Elég sok tenni való van már reggel is. Itt teljesen másképp indulnak a reggelek, mit otthon. Megérkeztünk a feldolgozóba- vagy nevezhetjük pincének is ha így jobb. 😊 Sajnos a nap nagyrésze úgy nézett ki, mint az előző. Tartályok mosása, bázissal és peroxiddal. Azt hiszem itt a lehetőség, hogy leírhassam, hogy hogyan is működik ez. Nagyjából 220-250 hl-es tartályok vannak a feldolgozóban (kb. 36 darab) ezeknek egy része beton, egy része rozsdamentes acél, egy része pedig üvegszál szerű anyag, vagy műgyanta. (és már be is jött, hogy bizonyos dolgokat csak angolul-vagy franciául tudok-mert itt eleve így tanulom meg :D Elég vicces :D). Szóval vannak a tartályok, mindegyiken van egy ajtó, egy kostoló csap és egy nyílás, ami a bor lefejtésére szolgál. A tartályok teteje kb 5 méter magasan van, ehhez bizonyos tartályoknál kiépített rendszeren keresztül tudunk felmászni, de ahol erre nincs lehetőség ott sajnos létrát kell használjunk. Hát igen, az üzem nem egy veszélytelen terep :D A tartályok ajtaja alá egy nagy ládát kell tenni. (ebbe jön a „mosó folyadék”), a tartály tetejébe bevezetünk egy nagy csövet, szinte egészen a tartály aljára. Ennek a csőnek az egyik végén egy zuhanyrózsafej van, a másik vége pedig csatlakozik a perisztaltikus pumpához. Ennek a pumpának a lényege, hogy két irányban képes dolgozni. Egy fajta „ciklikus” mozgással szállítja a folyadékot A-ból, B-be. Egy másik cső pedig egy vízzel, bázissal és peroxiddal teli keverékbe megy, amelyet a pumpa segítségével a tartály belsejébe permetezünk. Ennek a ládának a kiürülése után a csövet áttesszük a ládába, ami a tartály ajtaja alatt van. Az ajtó nyitva, így a bepermetezett folyadék visszaömlik a ládába, ami a pumpa segítségével visszajut a tartályba, így biztosítva a körforgást. Nagyjából 10-15 percenként a csövet feljebb kell húzni a tartály belsejében, hogy a permet mindenfelé eljusson 😊
Miután egy tartály teljesen elkészült alaposan ki kell mosni vízzel, letakarítani a tetejét a tartálynak, ezek után mondhatjuk, hogy kész. Van egy nagy tábla, amire kel vannak írva a teendők, így könnyen követhetjük az összes elvégzendő dolgot. 😊
A csapat munka lényege, hogy egymást segítve hatékonyan és könnyedék vegyük az akadályokat. És szerintem igazándiból mindenki megértette, még az óriási kulturális különbségeket figyelembe véve is. Bár az angol közös nyelv, mégis akadnak nehézségek. Igazából fel voltam rá készülve, de azért váratlanul ért. (Oh, ez nem paradox kicsit?)
A „legviccesebb”, hogy a vezetési készségeim sosem közelítették meg egy átlagember képességeit. (jó-jó csak viccelek, van jogsim, de tényleg) Az igazság az, hogy elég keveset vezettem, így a rutinom a béka csinos kis popója alatt van jelenleg Ami egy idegen országban talán még nehezebb, ha a főnöködtől kapod az autót. :D (Ez egy következő feladat lekűzdeni a nehézségeimet a témában 😊) A kalusztrofóbiával már egészen jól állok. :D Miután be kellett másszak egy beton tartályba, hogy ki tudjam takarítani, fura is lenne ha még mindig félnék a bezártságtól. Jaj a vezetéstől kanyarodtam idáig. Szóval a kevés rutinom ellenére nekem TARGONCÁT (igen-igen, targoncát kellet vezetnem) Még élek jelentem, és az is igaz, hogy nagyon vicces, hogy totálisan nem úgy működik, mint egy autó…NYILVÁN, mert ez egy TARGONCA :D Tehát a munkanapok rengeteg tanulással és tapasztalással telnek, ami jó, mert hát végülis ezért jöttem ide.
A munka utáni rész itt már kicsit sekélyesebb volt. Kis délutáni kávéka, zuhanyzás, ebéd. Na de a fekete leves csak itt érkezik. Amikor munka után hazafelé tartottunk már akkor neki állt szakadni. De úgy nagyon határozottan. Gondoltam, oké majd eláll. Hát NEM! Pedig az volt a tervem, hogy a lakástól 650 m-re lévő medencében csobbanok egyet. (A gyakorlatvezető szüleié a ház és elvileg bármikor bemehetünk pancsolni) Szóval a pancsi elmaradt, de jött helyette egy csinos vihar. Egy olyan fajta, amelyik Párizst totálisan letarolta. Párizs 750 km innen, csak mondom.
Tehát a nap hátralévő részét a szobában töltöttem, blog írással, letöltött filmek nézésével és rettegéssel :D De most komolyan, elég ijesztő volt.
Az egyetlen, amire gondolni tudtam az az volt, hogy hogy másnap a lakótársaim is megérkeznek és megszűnik a magányosság érzésem. Azért ez elég megnyugtató tudott lenni abban a helyzetben! 😊