Augusztus 22.
A hétfők őszintén sosem voltak a kedvenc időtöltéseim. Igazándiból száműzném ezeket a napokat a naptárból. :D Reggel 6-kor beszálltunk az autóba és hát miért is ne: nem indult be a kis drága. Lemerült az akkumulátor, mert nyilván nem vettük le a rádió előlapját és nyilván lehúzta az akksit. Persze nyilván nem tudtuk, hogy ki kell szedni :D Végül Laurent segített beindítani, így kisebb késéssel, de végül megérkeztünk a feldolgozóhoz. A nap első felében a szokásos tartály takarítási feladatok voltak. dél körül pedig jött egy adag bérfeldolgozásra váró szőlő. Cleret, Granache blanc, Viognier. A traktor beállt a feldolgozóba, mi pedig összeraktuk a szőlő fogadásához szükséges eszközöket. Először egy rázó asztalra érkezik a szőlő, ahol a nagyobb „szennyeződéseket” eltávolítjuk a gyümölcsből. Ezt követően egy liftre szállítódnak a fürtök, ahonnan pedig egyenesen a présbe huppanak. Ezt a rövidke folyamatot kellett végig asszisztálni. Igaziból élveztem, mert én forgattam a prést :D Tudom, tudom, semmi nagy cucc :D De nekem azért bejött. Délutánra pedig egy élelmiszerbolt volt beiktatva. Így elmentünk venni néhány élelmiszert. Csirke, hal, zöldség/ gyümölcs, tej, baguett, csak a szokásos dolgok. Este hazajövetel után végre volt lehetőségünk kimosni a ruháinkat. Ez nagy megváltás egy hét elteltével. A teregetés eléggé kétes még, és még nehezen tudjuk kezelni a mosógépet, de legalább van tiszta ruhánk. Ami lássuk be, nem elhanyagolható :D
Az este maradék részében pedig csak a szokásos közös főzés és dumálgatás volt. Bár bevallom pukkant egy Rhone-i rozé. Így ennek az üvegnek a társaságában telt az este. megvacsiztunk, majd mindenki a saját ágyikójában- tekintve, hogy még mindig egy helységben alszunk- intézte a saját dolgát. Sorozat, könyv olvasás, ilyenek.
Augusztus 23.
Ma reggel is a szokásos 6 órakkor indult a műszak a feldolgozóban, bár bevallom, hogy az éjjel nem sokat aludtam, mert az egyik lakótársam beteg… 6 óra kettő perckor gördültünk be a pincéhez. Kezdődhetett a takarítás… Tudom, hogy már az olvasó közönség is rettenetesen unja… HÁT MÉG ÉN. :D Rettentően. :D De sajnos ez is része- ha nem a legfontosabb része- a munkának. Nagyjából 1-1,5 órával később kimentünk a szőlőbe. Végig jártuk a 60 ha-t egy bizonyos kártevő után kutatva. Őszintén szólva 35 fokban nem teljesen értettem ennek a cselekedetnek a lényegét. Nagyon értelmetlennek tűnt. Az utolsó 1 órában pedig még a takarítás volt a porondon. Ja igen, egy-két tőke kivételével egy darab fertőzött szőkét sem találtunk….
Holnap elvileg „kezdődik” a szüret. Azért így írom, mert holnap „csak” megyünk a szüretelő traktor után és szedjük, amit nem tudott leszedni. Így ez egy fajta főpróba lesz. Elsőkörben fehér szőlőt szedünk majd. Valószínűleg Granache blanc-t .
Azt hiszem mostanra mindenki megunta ezeket a nagyon rövid bejegyzéseket. Mert nagyjából minden napom ugyan olyan. ☹ Bevallom őszintén, egy kissé én is unom, és kezd ebből elegem lenni. Teljesen őszintén megmondom, hogy abszolút MÁSRA számítottam. Például nem kalkuláltam bele, hogy a lakótársaim délután 2 körül lefekszenek aludni kb 9-ig alszanak (ha nem tovább) felkelnek enni aztán alszanak tovább. Szóval elég nehéz így létezni. A legközelebbi bolt 11-13 km-re van innen. bár van autónk, de a beletankolt gázolaj közös és annyira féltenek minden centet, amit az autóba tankolunk, hogy esélytelen, hogy bármerre is menjek. De lassan erőt kell vegyek magamon, mert meg fogok teljesen kattanni ebben a bezártságban. Én komolyan azt hittem, hogy nahát, velem egykorú csajok, majd tök jól elleszünk, de sajnos nagyon úgy tűnik, hogy tévedtem. Tehát a napokban (ha más nem, hétvégén.) tervezek átmenni Chateneuf- de Pape- ba. Ha kell akkor akár gyalog, engem aztán nem érdekel. Én világot látni és felfedezni jöttem…. ők meg had aludjanak, amíg az élet elslisszol mellettük, nem igaz? 😊