Kedd, azt hittük, hogy egy ugyanolyan nap lesz mint az összes többi. Hát sajnos nem. Életem egyik legnagyobb kihívása vár a rám. Az a bizonyos Décuvage. Ha már edzőterembe nem járunk legalább dolgozzunk nem? :D Az egyik tartályt le kellett fejteni. A mustot átfejtettük egy tartályba. A Tartályban lévő szőlőt pedig a must szivattyúval a présbe szivattyúztuk itt újra préseltük, majd a levét a tartályba fejtettük, ahová előzőleg a mustot tettük. Ez elmondva nagyon szépen hangzik, DE! azért kilapátolni 5 tonna szőlőt a tartályból elég kemény meló volt. Be kellett menni a tartály belsejébe, amivel szerencsére már nincs problémám, de azért az alkohol felhő bent elég durva volt. Próbáltunk olyan gyorsan dolgozni amennyire ez lehetséges. De persze ez nem megy ennyire könnyen, elfáradunk, meleg van, bonyolult. Szemi lapátolta kifele kintről én pedig lapátoltam a bejárathoz neki. Így sem volt egyszerűbb. :D Körülbelül 2 órát vett igénybe a folyamat. Mit ne mondjak, ez alatt a 2 óra alatt újra értékeltem a karrierem :D Nem, csak viccelek. Elfáradtam és már az első fél óra után izomlázam volt. Azonban pontosan tudom, hogy ez épp úgy a munka része, mint bármi más :D Miután a szőlőt kiszedtük és a présbe tettük elindítottuk a prés programot, ami szépen kipréselte a még maradék levet a szőlőből. Ezzel színt és aroma anyagokat nyertünk.
Amíg a prés ment, addig mi tudtunk a filter press-el szórakozni. Mármint bort szűrni. Idén ez volt az utolsó filter press-es napunk így be kellett áztatni a szűrőfiltereket, és szépen eltakarítani a darabjait. Na őszintén megmondva ez a része egyáltalán nem fog hiányozni 😊 ezt nem szerettem annyira. :D ez is hozzátartozik a borászléthez.
Mindeközben a következő megálló már majdnem a láthatáron van. Hamarosan talán fel is fedem mi az. Addig pedig folytatódik a szüret és a végtelennek tűnő munkanapok.