Tulajdonképpen engem mindig is a türelmetlenség jellemzett. Egészen kicsi korom óta. Állítólag már 4 hónaposan jött a fogam és elég hamar jártatni kezdtem a szám...Szóval mindig is a jövőbe vágytam. Magam sem értem ennek az okát. Sokáig szerettem volna megtanulni a mindfulness-t, avagy a hogyan legyünk jelen a pillanatban. Konkrétan tudom, hogy van olyanhozzám közel álló személy, aki tőlem tanulta meg, hogy bizonyos pillanatokban, hogyan legyen jelen! (ő mondta :D)
Szóval mindig türelmetlen voltam. Haza jöttem Franciaországból és már vágytam a következő kalandba. Már a vízumom sürgetem, hogy mehessek Új-Zélandra és még csak épp hogy haza értem. És hogy miért a múlt.... Jelenleg A Ménesi Borbárban dolgozom, mint vendég felszolgáló. Ugye én anno annak idején a vendéglátás ezen oldaláról indultam, felszolgáló voltam és emberek között sürögtem-forogtam, és hát ne tagadjuk le, hogy a bor is így jött. Így hát vissza szivárogtam a múltba, újra érezni ezt a keserédes ízt. Ezt a megfoghatatlan negédes derűt. Amikor minden egyes nap lutri, mert sosem tudod, hogy egy adott műszak jól sül e el, vagy totális kudarcba fullad.
Alapjában véve szeretem, amit csinálok. Könnyebben adok el bármilyen bort, mint egy adag paprikáscsirkét. Mert ebben igazán hitelesnek érzem magam. A borok világa igazán én vagyok. Ebben otthonosan mozgok és őszintén tudok beszélni minden előnyéről és hátrányáról, minden hibájáról és erősségéről.
Ezért is indult el ez a blog egyfajta SAJÁT MÁRKA-ként. Vagyis ez a hosszú távú tervem, a többi pedig ki fog derülni. A jövőre gondolva pedig egy kellemes bizsergés fog el, egy érdekes érzés, amit nem nagyon lehet megfogni. Egyfajta izgalom, és stressz, mert minden egyes nappal úgyérzem, hogy értékes perceket veszítek, ami a lakáskereséssel és a repülőjegy megvételével is telhetne. De sajnos, amíg nem jön meg a vízum addig csak álmodozom és gondolkozom, hogy mennyi mindent fogok megnézni ezen a csudiszép helyen.
Ja igen, és addigis olvasgatom a szuper utikönyvet, amit a nagybátyámtól és a párjától kaptam születésnapomra. Azthiszem ez egy támogatás és egy bíztatás, hogy menjek és valósítsam meg önmagam. Ha mást nem is... de ezt megígérhetem!!!! :)